Egy negyven éves emberre azt szokták mondani, hogy ereje teljében van. Hogy ez a kijelentés mennyiben igaz, ha egy nyugdíjas klub életkoráról van szó, azt nem tudom.
Azt viszont igen, hogy a Taurus Nyugdíjas Klub november 16-án ünnepelte megalakulásának 40. évfordulóját, melyen jelenlétével megtisztelt bennünket az Életet az Éveknek Területi Egyesület elnöke Dr. Talyigás Katalin és a VDSZ országos titkára Kovács László.
A jubileumi klubnap egyébként a szokásos módon, a novemberben született klubtagok köszöntésével kezdődött, azzal a picinyke különbséggel, hogy a névsorra most felkerült a nyugdíjas klub is.
Ezután döntést hoztunk: Ha már a nyugdíjunkat nem tudjuk, legalább a poharunkat emeljük meg a klub/klubtagok egészségére. (Ha csak ezen múlik, akkor nagy lépést tettünk a halhatatlanság eléréséhez)
A pohárköszöntő után –az ünnepre való tekintettel- teljesen díjmentes időutazáson vettünk részt az elmúlt időszak eseményeiből összeállított képsorozat vetítésével.
Halkan teszem hozzá, hogy más meg ne hallja, az előkészítő munka során az okozta számomra a leghosszabb tépelődést: mi maradjon ki az összeállításból?! Mert hál’ istennek és az aktív klubtagoknak, igencsak bőséges volt a merítési alap.
Végül 50 fotó maradt a kalapban, pontosabban szólva a számítógépben, mert a nyugdíjas halad a korral (nemcsak a korával…).
Az első blokk a „Boldog békeévek” kirándulásait és a hozzájuk kapcsolódó élményeket idézte fel interaktív módon, hogy azután a budapesti gyár bezárását követően a buszos kirándulásokat felváltsa a bkv-s kirándulás és a gyalog-galopp, vagyis a máig tartó „Ez van!” korszak.
A külső helyszínek után a klubnapok egyéb programjait elevenítettük fel, majd a közösséget erősítő, hagyományok őrzését elősegítő rendezvények fotói következtek.
A farsangi batyubálok saját készítésű jelmezei bizonyították, hogy nem fogyunk ki az ötletekből és örökifjak maradunk, különösen, ha csecsemő, vagy úttörő jelmezbe öltözünk.
Mint ahogy a süti-sütő versenyeken is mindig újabb recept alapján készült cukrász remekekkel kápráztattuk el a le nem kenyerezhető, akarom mondani le nem sütizhető zsűrit.
Az utolsó blokkban a karácsonyi klubnapok hangulatát idézték fel a közös éneklésről és egymás megajándékozásáról készült fotók.
A vetítéshez kapcsolódó visszaemlékezés mindnyájunkat megerősített abban, hogy bár 2015. tavaszán az Abroncsgyár bezárásával anyagi támogatás nélküli „hajléktalanná” váltunk, de kikecmeregtünk a gödörből, mert a VDSZ felajánlotta, hogy klubnapokon térítésmentesen használhatjuk egyik termét.
Köszönet érte, amit mi úgy tudunk „meghálálni”, hogy a korábbi évekhez képest ugyan csökkent létszámmal, de változatlan lelkesedéssel és az igényeknek megfelelő önköltséges programokkal szervezzük a nyugdíjas klub életét.
Ezt a lelkesedést és a vidámságot emelte ki Talyigás Katalin köszöntőjében, melyben példamutatónak értékelte a klubban folyó munkát és az aktivitást, mely visszaköszön abban, hogy az egyesületi programokon mindig a Taurus Nyugdíjas Klub vesz részt a legnagyobb létszámmal és a versenyeken szinte mindig dobogós helyezést ér el.
Köszöntője végén az eredményes munkáért könyvjutalmat adott át a klubvezetőnek.
Hogy mindezek alapján vonatkozik-e az „ereje teljében van” kijelentés a klubra? Ennek eldöntését az olvasóra bízom.
Renfer István
Taurus Nyugdíjas Klub
klubvezető