A The Economist című lap podcast sorozatban mutatja be azokat az online térben végrehajtott csalásokat, amelyeknek több százezren esnek áldozatul évente.
A „pig bút hering”-nek (disznóhizlalás) nevezett átverés – amely a gazdák által levágás előtt meghizlalt sertések gyakorlatáról kapta a nevét – azzal kezdődik, hogy a közösségi médián vagy társkereső alkalmazásokon keresztül a bűnözők felkeresik az áldozatokat, majd heteken vagy hónapokon át bizalmat építve „felhizlalják” őket, miközben barátnak, üzlettársnak vagy romantikus partnernek adják ki magukat. A megszilárdult bizalmat kihasználva a csalók „levágják a disznót”, azaz hamis befektetési lehetőségeket ajánlanak fel, majd eltűnnek a pénzzel.
Az online csalások piaca méretben az drogokkereskedelemmel verseng, és sok esetben annál veszélyesebb is, mivel a csalók általában nem abban az országban működnek, ahol a bűncselekmény megtörténik.
Másrészt a legmodernebb programokat használják arra, hogy érzékeny adatokat lopjanak áldozataiktól. A feketepiacon eszközök és szolgáltatások tömkelege cserél gazdát, beleértve webcímeket, mesterséges intelligencia szoftvereket és kínzóeszközöket. Napjainkban 15 másodpercnyi hangminta is elegendő valakitől ahhoz, hogy az AI bárkinek a természetes beszédstílusát megelevenítse. A brit Arup mérnöki cég hongkongi irodájának egyik alkalmazottját nemrég 25 millió dollár átutalására vették rá egy videóhíváson keresztül, amelyben a deepfake segítségével meghamisított pénzügyi igazgató beszéde is elhangzott. Szingapúrban az online átverések váltak a leggyakoribb bűncselekménnyé.
A hamis profilokat működtető emberek gyakran valamelyik délkelet-ázsiai országból származnak, és sok esetben emberkereskedelem áldozatai. Őket magas fizetésű állások ígéretével csábítják el Kambodzsában és Mianmarban található telephelyekre, ahol aztán csapdába esnek, és felfegyverzett bűnözők kényszerítik őket az átverések végrehajtására: sokszor verik és kínozzák is őket. Az ENSZ becslései szerint csak ebben a két országban csaknem 250 000 embert tartanak fogva ilyen céllal, és világszerte 1,5 milliót.
A „disznóhizlalók” olyan zárt központokban működnek, ahol a csalók egyfajta gyártósoron dolgoznak – ezek a telephelyek egyszerre koncentrációs táborra és egy régi típusú ipari településre emlékeztetnek.
Rendelkeznek saját szupermarkettel, bordélyházakkal, kaszinókkal, valamint kínzókamrákkal azok számára, akik nem teljesítik az utasításokat. A Fülöp-szigeteken egy Alice Guo nevű kínai állampolgár egy elhanyagolt város polgármestere lett, ahol egy 30 épületből álló „disznóhízlalót” hozott létre. Az üzlet sikeresnek bizonyult, mivel 2019 és 2024 között több, mint 400 millió dollár került a bankszámláira.
Ezen kínai bűnszövetkezetek nem hierarchikus hálózatok, hanem egyfajta illegális „gig economy”-ként működnek. Ezen lazán kapcsolódó szervezeteknek minden része csak bizonyos feladatokra specializálódik: egyesek felveszik a kapcsolatot az áldozatokkal, mások befektetésekre adnak tanácsokat és vannak, akik a megszerzett zsákmány tisztára mosásával foglalkoznak.
Az online csalások áldozatai legyakrabban idős emberek, akik nem ismerik kellőképpen az online platformokat, és könnyebben megbíznak idegenekben. Szám szerint az USA-ban, az Egyesült-Királyságban és Kanadában esnek a legtöbben áldozatul online csalásnak. Az Egyesült Államokon belül pedig a gazdagnak számító tagállamokban jelentették be a legtöbb bűncselekményt.
A digitális bűnözés új korszaka nemcsak az egyéneket, hanem a globális gazdaságot is súlyosan érinti. Az online csalások mögött működő bűnszervezetek mesterséges intelligenciát és pénzmosási stratégiákat alkalmaznak, miközben kihasználják az áldozatok hiszékenységét és a jogi kiskapukat. A jelenség világméretűvé vált, és az ellene való fellépéshez hatékony jogi és technológiai megoldásokra lenne szükség, valamint fokozott együttműködésre a kormányok, pénzintézetek és online platformok között.
Szemlézte: Vencz Balázs
Comments